Szócikkek a Paranormális Krónikák: Szörnyhatározó kéziszótárból

Boszorkányok: Az emberek védelmére felesküdött, természetfölötti képességekkel (varázslás, seprűn repülés, gyógyítás) rendelkező, emberi közösségekben élő, tőlük alig megkülönböztethető lény. Boszorkánygénnel rendelkező anyától és ember apától származik. Csak az a nő válhat boszorkánnyá, a beavatás által, aki örökölte a boszorkánygént. (Férfi a gént, csak ritkán örökli, és a tapasztalatok alapján nem nemz utódokat. Viszont a férfi boszorkányok, ritkaságuk miatt, kiemelt szerepet kapnak a fajon belül) Az egyed a beavatási szertartás alatt megkapja a faj összes tudását. A boszorkánnyá vált egyed gyors, erős, és lassan öregszik, de többé már nem szaporodik. A fajfenntartás érdekében csak a boszorkánytanács engedélyével szabad a beavatási rítust elvégezni.

Erősségei: Varázslás, gyorsaság, repülés. A pihent boszorkány, a seprűjén repülve minden más fajnál gyorsabb. (Repülési magassága 3-4 méter körüli.) Az ereje, a varázslataiban rejlik, amikhez többnyire varázsigét és szárított növényeket használ.

Gyengesége: Testi ereje gyenge (igaz, hogy emberfeletti, de meg sem közelíti a vérfarkasét, vagy a vámpírét) Az emberekhez hasonló tulajdonságai gyengévé teszik. Az emberi halál szinte bármely módját megismerheti: Pl.: éhen vagy szomjan halhat, kivérezhet, kitörhet a nyaka stb. Bár az embereknél gyorsabban gyógyul, e képessége is fárasztja. (pihent állapotban, gyógyulási sebessége megközelíti a vérfarkasét, vagy a vámpírét) Könnyen fárad. Az emberekhez hasonló mennyiségű alvásra van szüksége. A fáradtsággal boszorkány varázsereje és gyorsasága csökken.

Vámpírvadászoknak is nevezik őket.

A boszorkánytanács: A boszorkányok törvényhozói testülete, akik a törvények betartását, és a kihágások büntetését is intézik. Háború idején ők a hadvezérek, akik megszervezik a csapatokat. A tanács ötven tagból áll. Ebből húsz hely a legelőkelőbb családok, vérvonal, tagjaié. Ezek a helyek anyáról a legidősebb leányra öröklődnek, vagy amennyiben nincs ilyen a legidősebb lánytestvérre. További húsz tag, választások útján kerül a tanácsba. Ezek bármilyen családból származhatnak, lehetnek férfiak is, és addig töltik be a posztjukat, amíg le nem váltják őket, vagy meg nem halnak. És tíz fenntartott hely van kimondottan férfiak számára. Pont azért mert férfiak, és mint ilyen, nem lehet gyerekük: kevésbé zsarolhatók, és nem helyezik előtérbe a családi ügyeket a boszorkányokéval szemben. Ugyancsak ezen megfontolásból sok tanácstag, előszeretettel választ a ritka, ámbár megbízhatóbbnak tűnő férfiak közül beosztottjának.

A vámpírok: Emberszerű lény, bőre fakó, szeme színe türkizkék. Vérrel táplálkozó, diabolikus ragadozók. Mint ilyen fejlett a szaglásuk, és látásuk. Többnyire egyedül, vagy kis csoportokban élnek. Nem öregszenek. Úgy és olyan korúnak néz ki, mint emberként volt (csak hajuk és körmük növekedése marad meg) Testük, és izomzatuk kemény, mert átváltoztatásukkor beáll az úgynevezett hullamerevség (Éppen ezért nem képesek lélegezni, mert nem tágul többé a mellkasuk.) Harc, vérszomj vagy támadás idején testük groteszk véreres szörnyeteggé változik, és mindaddig így marad, míg vissza nem nyerik a nyugalmukat.

Erősségük: Gyorsaság. Rendkívül kifinomult szagló, halló és látószervek. Szaglásuk segítségével hetek múltán is képesek egy ellenség mozgásának feltérképezésére. Képesek az emberek hipnotizálására és befolyására. Sérülései gyorsan és nyomtalanul gyógyulnak. (a leggyorsabban gyógyuló diabolikus lény)

Gyengesége: Halálos rájuk a tűz, a napfény és a karó a szívbe. Naponta szükségük van friss vérre, hogy pótolják az oxigénellátásukat a nagyon lassú vérkeringésükben, ami az izommozgáshoz szükséges. Ezért, ha huzamosabb ideig nem kapnak friss vért, mozgásuk lelassulhat, esetleg teljesen mozgásképtelenné válhatnak.

A kevesebb, mint egy éve átváltoztatott vámpírt nevezzük újoncnak.

Vámpírtanács: A boszorkánytanács mintájára létrejött, a vámpírok összefogását szorgalmazó, de mára már, főleg a vámpírtörvények betartását és létrehozását elősegítő harminckét fős testület. Ez a vámpírtársadalom legmagasabb fokán élő osztály, a legöregebb és legerősebb harcosok, mivel az, aki legyőz egy tanácstagot, megkapja annak a helyét. Ezt a küzdelmet az is motiválja, hogy a tagjai rendelkeznek azokkal a gyűrűkkel (32 darab) amit egy boszorkány készített nekik, 57-ben Rómában, Nero császár idejében, és amik lehetővé teszik, hogy járkálhatnak a napsütésben. Ez az egyetlen testület, amit elismer az egész vámpírtársadalom.

Vérfarkas: Napbarnított, vöröses barna szemű, húsz év körülinek kinéző, falkában élő, rendkívül összetartó emberszerű diabolikus lény. (Minden vérfarkassá változtatott ember visszafiatalodik a növekedés befejeztére, vagyis arra a korra, amikor a csecsemőmirigy befejezi működését). Az átváltoztatásuk teliholdkor történik. Innentől kezdve nem öregednek és nem változnak. Vezetőjük az alfa-hím, vagy más néven falkavezért. Frissen elejtett, nyers húst fogyasztanak. Bármikor képesek felvenni támadásra alkalmas alakjukat. Ez egy vedlő, ám jól táplált, izmoktól duzzadó, két méter magas farkasra emlékeztet. Idővel egyre erősebb, csupaszabb, és nagyobb lesz.

Erőssége: A vérfarkas egyed farkas alakban, a legerősebb diabolikus lény. De legnagyobb erőssége leginkább a csoport erejében rejlik. A falkatagok egymással gondolat útján is kommunikálhatnak. Gyorsasága alig egy picivel marad el a vámpírénál. Szaglása a vámpírokéval vetekedik. Teliholdkor képességei felerősödnek, többek közt erősebb és gyorsabb lesz. Sérülései a boszorkányoknál gyorsabban gyógyulnak.

Gyengesége: Emberi alakjukban gyengék. Farkas alakban képtelenek az eszközhasználatra. Az ezüst égeti a bőrüket. Halálos rájuk a tűz. Kevés napfény hatására erőtlenek, és fáradtak. Teljes napfény esetén azonnal elalszanak. Lassan fáradnak, és napi pár óra alvásra szükségük van.

A kevesebb, mint egy éve átváltoztatott vérfarkasokat nevezzük újszülötteknek.