Japán élmények 4.

24.-én, pénteken Szabi nem kellett bemenjen munkába, azzal a kikötéssel, hogy délután 1 és 3 között számítógép, és internet, közelében marad. Ezért délelőtt tettünk egy rövidebb sétát és vettünk még néhány furaságot, majd visszamentünk a szállodába, hogy ott együk meg, ha már úgyis várakoznunk kell. Fél három körül én elkezdem öltözködni, hogy háromkor kikapcsolunk mindent és a maradék három napra elérhetetlenekké tegyük magunkat, és úgy viselkedjünk mint az igazi turisták, akik szabadságon vannak. Mikor már elkészültem, kávéztam és már húztam a cipőmet, 3 előtt 5-10 perccel szól a telefon.

Valami nem megy az installálással.

Amit a telefonbeszélgetésből megértettem, már tudtam, hogy itt nem 5 percről lesz szó, és lehúztam a cipőmet.

Szabi letette a telefont, és mondja, hogy 5 percre be kell menjen, mert meg kell nézze mi van, de nem nagy ügy max. fél óra és akkor mehetünk városnézőbe. Én tapasztalatból tudom, hogy mindig meg kell szorozni 5-el azt az időtartamot amit egy informatikus mond, úgy hogy, már beszélgetés közben kezdtem átöltözni pizsamába. Gondoltam amíg visszajön alszok. Amúgy is kezdett kijönni rajtam a fáradtság, és a 7 órás időeltolódás. Kb. 9kor ébredtem fel, és kb. 10-kor ért vissza Szabi, úgy hogy az napról a városnézés elmaradt de legalább jól kipihentem magam a következő napi sétánk előtt.

Szombaton hatalmas nagy utat tettünk meg. Igaz, hogy be is akartuk pótolni az azelőtti napot, de nem ez volt az egyetlen oka. Úgy voltunk vele, hogy ha már itt vagyunk akkor még nézzük meg még azt is, mert már nincs messze és ha már ezt megnéztük akkor csak egy sarokra van amaz. Szóval hajtott minket valamiféle kíváncsiság és a turisták izgalma.

Reggel kilenckor indultunk és bementünk metróval a (sárga metró 12-es megállójáig) a Chikusa Station-ig. Gyönyörű időt kaptunk és nagy lelkesedéssel fedeztük fel a várost.

Volt pár lenyűgöző különbség az Európaihoz képest. Furcsa kettősség van mindenfelé: egyrészt megvannak, a régi fából épült kis régi házikók a maguk régies hagyományos kinézetükkel és rögtön mellette a high-tech felhőkarcolók, csupa üveg és fém építményei. Aztán ott volt az a sok többsávos út csupa beton, egymás fölé alá menő utcákkal, ami fölött még egy szinttel fennem a vasúti pályák, és azok is emeletesen, egymás fölött több, és akkor ott van a természetszeretet, ami arra készteti őket, hogy megvédjék ennek a forgalmas helynek a közepén létező öreg fát, amihez igazítják a többsávos út záróvonalát, mert mindenképpen meg kell védeni azt.

A járdák mentén, mintha virág üzlet lenne a kis házak előtt és a járdák szélén cserepekben és különböző méretben virágokat vannak, és látszik, hogy valaki gondjukat viseli. Japánok nagyon szeretik a virágokat.

A járdákon, az út mentén sehol sincs szemetes, de szemét sincs. Olyasmi lehet a felfogás, hogy amit elhoztál otthonról azt vidd is haza.

A közlekedésben is vannak furcsaságok: egyrészt másik oldalon haladnak, bal oldalon, mint az angolok, másrészt, mint már említettem a biciklisek a járdán. A furcsaságok közé sorolnám a következő átjárót ahol nem csak megfestve van az átlós átkelés, hanem külön szemafor is van átlósan a gyalogosok számára. És ez egy kicsi utcában.

Átjárókuszaság:

Útközben több kis imahelyet, vagy japán kertecskét is láttunk, ahol hasonló kézmosóhely van a bejárat mellett, mint a parkban ahová, azzal a japán nővel voltam.

Az első nagyobb templom a Kenchuji Temple volt. Az udvaron szépen elrendezett virágos kert, a kaputól baloldalt. Az érdekesség, hogy japánban a papírnak nagy hagyománya van, és tisztelik a papírt. Mármint nálunk a papír és a szemét, mondjuk úgy, nagyon közel áll egymáshoz. Náluk pedig érték. Automatikusan benne van az emberben, hogy ne fényképezze le a papír zászlócskákat, és a kész képről is legszívesebben kivágná mert rontja a szépen elrendezett kert összképét. Ott pedig a papírt tisztelik, hiszen ott a papírnak sokféle felhasználása van, és használatának nagyon régi hagyománya.

Az udvaron a kapuval szemben van egy régi templom.

Jobbra pedig ez az újabbnak kinéző fehér torony:

A torony mellett hátramenve volt hátul egy kis épület ahol hatalmas sorokban álltak az emberek, és a nyakukban egy kb. 10 cm-es átmérőjű különböző színű és formájú papír lapokkal jöttek ki,amit itthon és az óvodásokon tudnék elképzelni, de ott nyilvánvalóan valamilyen szertartás része. Szerintem a csakrákhoz lehet köze. Nem álltunk be a sorba és nem néztük meg mi van ott. Úgy gondoltam, hogy ez egy olyan szertartás amit nem ismerek és nem akarnám megbotránkoztatni őket. Nekünk se tetszene, ha gyónás vagy úrvacsora osztás közbe valaki odamenne csodálkozni, vagy még rosszabb, ha fényképezni.

A városi archívum európai barokk stílusban épült az 1800-as évek közepén. Kerítésén kis lapos edényekben kaktuszfélék voltak ültetve szépen elrendezve, ikebana szerűen.

A városháza egy hatalmas nagy épület. Ez is modern stílusú, nem tipikusan japán ihletésű.

A nap fénypontja a Nagoya kastély volt, de az egy külön részt érdemel.