Lassan egy hónapja, hogy felkerült az első rész, és érdekes tapasztalatokkal lettem gazdagabb, amiket szívesen megosztanék veletek is.
Egyrészt, rájöttem, hogy sokkal nehezebb illusztrálásokat készíteni, mint gondoltam. De számítottam rá, hogy nehézségekbe fogok ütközni. A legnagyobb gondot az alulmotiváltságom okozza, de ennek ellenére, úgy tűnik, hogy jól boldogulok a feladattal, hiszen nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Ezek a visszajelzések átlendítenek, a halogatás fázisán, és igenis érzem, hogy oda kell üljek és meg kell csináljam, mert látom, hogy van igény rá, és az embereknek tetszik amit csinálok. Ezt kimondottan köszönöm.
A legnagyobb meglepetéseket mégsem ez okozta, hanem a regénnyel kapcsolatos visszajelzések. Sajnos a visszajelezések többsége, nem volt publikus. Pedig hallanotok kellett volna. De úgy tűnik, sokan szeretnék, ha személyüket homály fedné, és én ezt tiszteletben is tartom. Ezért név nélkül elmondok pár véleményt. Számomra a legmeglepőbb, vagy legalábbis a legmeghatározóbb az a vélemény volt, ami úgy hangzott, hogy: Elolvastam az első részt, de sajnos este tettem, és olyan ijesztő volt, hogy csak nehezen tudtam utána elaludni. Ez a vélemény volt a kedvencem. Szerintem egy író nem is kaphat ennél jobb kritikát. Ez azt jelenti, hogy a könyvem nem unalmas! Értitek ezt? Én attól tartottam a legjobban, hogy nem megy át az az izgalom, amilyennek szerettem volna, és unalmasnak fogják találni az olvasóim a regényemet. De ezek szerint, nem. És, bevallom, ugráltam örömömben, amikor ezt a véleményt hallottam. Később, több hasonló megjegyzés is érkezett, arra vonatkozóan, hogy az embereket érdekli, és izgalmasnak találják a történetet. El sem hiszitek, mennyire örülök neki!
A másik típusú vélemény, ami szintén ennyire örömmel töltött el, az az volt, ami rövidítve valahogy így hangzana: Nagyon érdekes, és kíváncsi vagyok, mi fog történni, mert tippelni sem tudok rá, a cselekmény akkora fordulatokat vesz. Szóval, többen is megjegyezték, hogy nem sablonos és kiszámítható cselekményűnek tűnik egyelőre, mint amihez hozzászoktak.
A legtöbb vélemény pedig, a türelemről, vagy ennek hiányáról szól. Úgy tűnik, hogy az emberek várják, és nem bánnák, hogy ha gyakrabban raknék fel részeket. Ezzel kapcsolatban nem ígérhetek semmit, csak azt, hogy gondolkodom rajta, lehet, hogy igazuk van.
Amit, talán már az elején ki kellett volna emelnem, és elnézés kérek, hogy csak most teszem, nagy meglepetés volt számomra, hogy ilyen sok volt az érdeklődő. Hiszen csak a Facebook-on írtam párszor, a saját oldalamra, hogy van a könyv és lehet olvasni. Arra számítottam, hogy lesz egy pár rokon, aki finoman hozzászól, anélkül hogy megsértsen. Mond valami olyasmit, hogy milyen klassz, hogy elfoglalom magam valamivel, és ezzel téma lezárva, és igyekszik másra terelni a szót. Ehhez képes olyanok osztották meg, akiktől nem is számítottam, és olyanok mondtak véleményt, akik, nem hogy nem rokonok, hanem nem is ismerek. Ami számomra a siker csúcsa.
Végezetül, mindenkit bíztatni szeretnék, hogy ossza meg észrevételeit, hozzászólásait publikusan is. Nagyon érdekesek és értékesek számomra ezek a hozzászólások. Ígérem, hogy nem harapok. Mint ahogy azt is ígérem, hogy ez a könyv elejétől a végéig, ugyanígy részenként fel fog kerülni, és ingyenesen olvasható lesz a honlapomon. Ezen még a kiadók csábítása sem változtathat.