Üdv mindenkinek!
Először is most már kijelenthetem, hogy „A vámpírok elárulása” című regénysorozatom első kötete már teljes egészében fent van a honlapomon, és nagy sikert aratott. Juhé!
Őszintén köszönök mindent azoknak, akik támogattak, és ez most nem csak egy elcsépelt hangzatos mondat akar lenni, hanem tényleg, Őszintén köszönöm. Hiszen vannak olyanok, akik le akarják törni az alkotó kedvemet, és azt kérdik, miért nem foglalkozok e helyett komolyabb dolgokkal. Minek csinálom? El se hiszitek, milyen jó érzés volt ilyenkor, hogy ti azt mondjátok: Már nagyon várom a következő részt! Hát, ezért csinálom.
Pontosan ezért, és saját magam miatt is, összefoglaltam tapasztalataimat. Sok tekintetben megokosodik az, aki nem csak az íróasztal fiókjának ír. Hiszen mint már jeleztem, ez a regény is csücsült csendesen a fiókban, hosszú ideig.
Bevallom, most ezzel a tudással nem pont így írtam volna meg. Talán nem pont így lett volna vége. Talán helyenként máshová került volna a hangsúly. És talán a cselekmény sem így történt volna. De azt is tudom, ha így teszek, nem ezt a visszajelzést kaptam volna tőletek, és így nem ezt tanultam volna meg. Vagyis mindezt a tudást nem kaptam volna, ha nem írom pontosan így ezt a regény, és nem tárom elétek.
Megosztom veletek ezeket a tapasztalatokat, de nem fontossági sorrendben, hanem időrendben, úgy ahogy én is sorra rájöttem ezekre a dolgokra.
Az első tapasztalatom, ami még az első fejezetek feltétele után ért az az, hogy nagyobb a különbség a férfiak és a nők, regényekkel kapcsolatos elvárásában, mint azt én előre feltételeztem. Annak idején, amikor befejeztem a regényt és megkértem azokat az embereket (ahogy nagyképűen nevezem: tesztolvasókat), hogy olvassák el, és mondjanak véleményt, nem gondolkodtam el azon, hogy ők férfiak vagy nők. Ezek a tesztolvasók: a férjem, az édesapám, és a testvérem voltak, és ők mindhárman férfiak. Éppen ezért, észrevételeik sokkal inkább a harci jelenetekre koncentrálódtak, mint a romantikus szálra. Így utólag, pedig azt látom, hogy ezek a jelenetek kidolgozottabbak lettek, és ugyanakkor előtérbe kerültek a csajos, érzelmi részekkel szemben. Tehát, nyilvánvalóan segítettek nekem abban, hogy a harci jelenetek izgalmasabbak és működőképesek legyenek, és ezt külön köszönöm nekik. Azért pedig, hogy nem kértem meg női tesztolvasókat, és a romantikus szál alul maradt elnézést kérek azoktól, akiknek ez a rész kevésnek bizonyult.
A második tapasztalatom, ami igazán meglepett az volt, hogy rengeteg embert érdekelt a regény. Mivel saját honlapomon van, és mondhatni saját programozóm (a férjem) aki a honlapomat készíti és karbantartja ezért meg tudja mondani nekem, hogy melyik nap mennyi látogató érkezik. Innen tudom azt, hogy sokan olvassák a regényt. A statisztika szerint 294 rendszeres látogatója volt az oldalnak, és 548-an néztek rá mióta felkerült a regényem. (Ez az adat, 2016 az augusztus 11.-ei) Én ezt hatalmas sikernek élem meg! El sem tudom mondani mennyit ugráltam örömömben. Én őszintén arra számítottam, hogy néhány kétszínű ismerősöm megveregeti a vállamat, hogy „de jó, hogy könyvet írsz”, és gyorsan másra tereli a szót, hogy ne vegyem észre, hogy nem olvassák. De tényleg. Ehhez képest igenis vannak, akik olvassák. És sokan! Olyanoktól kapok pozitív visszajelzést, akiket nem ismerek. Értitek ezt? Olvasnak! Engem! A regényemet! Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én nem számítottam erre! Meg vagyok döbbenve, és köszönöm!
Itt megemlítek egy érdekességet, látogatók valamivel kevesebb mint fele érkezett hétfőn, átlagba véve kb. 40 százalék, 20 százalék kedden, és ugyancsak 40 százaléka hétvégén (szombat, vasárnap). Mondhatni senki, alig tíz- húszan néznek az oldalra szerdától péntekig. tehát ezek az emberek, akik a honlapomra jöttek, nem véletlenül tévedtek oda. Azért jöttek hétfőn annyian, mert tudták hétfőn teszem fel az új rész, és már várták azt! Értitek? A látogatók szinte fele hétfőnként jött. Aki nem ért rá hétfőn megnézte kedden. Akinek pedig, nem volt ideje hétköznap az jött hétvégén. Ha véletlen lenne a látogatók száma, és tévedésből jönnének, akkor egyforma sokan jönnének a hét minden napján. De nem így van. Sokan várták az új részeket, hétről hétre!
A harmadik tanulság, hogy az emberek elfoglaltak, és nem szánnak időt arra, hogy visszajelezzenek. Itt van ennyi ember és senki sem beszél a fórumon. Hogy lehet ez? Bevallom ez sokszor elbizonytalanított, mert én sem nagyon értettem. De valószínűleg, az emberek csak azzal foglalkoznak, ami érdekli őket. Nem fognak több időt eltölteni a honlapomon, mint amennyi szórakoztatja, vagy érdekli őket. Tehát, nem fog plusz energiát szánni rá, hogy megossza észrevételeit, csak azért mert én azt szeretném. Nemrég olvastam egy könyvben, ezt a történetet: A nagy rendezőnek, Werner Herzog-nak, panaszkodott, egy feltörekvőben lévő, hogy őt nem értékelik, és nem értik meg eléggé. Mire Herzog azt a választ adta (saját szabad fordításban), hogy: „Fejezd be a nyafogást. Nem a világ hibája, hogy te művész akarsz lenni. Nem a világ dolga, hogy megszenvedjen azért, hogy sikeres legyen a film, és végképp, nem a világ dolga, hogy megfizessen a te álmaidért. Senki sem akar ilyesmikről hallani. Lopj egy kamerát, ha szükséges, de hagyd abba a sopánkodást, és menj vissza dogozni.”… nos, igen. Ezt kell tenni, ha el akarod érni az álmaidat. Ennek ellenére, bevallom nagyon örvendtem volna az észrevételeiteknek.
A negyedig dolog, amit el akarok mondani nektek, hogy az ismerőseim többsége kerek perec megmondta, már az első fejezet után, hogy nekifogott és nekik ez túl durva, túlságosan izgalmas. A másik része elmondta, hogy neki sem fogott, mert a vámpíros téma nem az ők műfajuk. De a legjobb, hogy voltak olyanok, akik bejelentették a vámpíros téma taszítsa őket, nem az ő ízlésüknek való, de nekifogtak és végül, a legnagyobb rajongóim lettek. Tehát sokaknak meglepetést okozott a könyv. És idővel rádöbbentem, a visszajelzésekből, hogy én egy megosztó könyvet írtam. Értitek ezt? Végig attól féltem, hogy olyan semmilyen lesz. És itt megjegyzem, a legtöbb kritika úgy szólt, hogy túl sok nekik az izgalom. Bevallom, táncoltam örömömben.
Az ötödik észrevétel, egy vallomás. Ne ígérj olyasmit, amit nem tudod, hogy képes vagy-e betartani, mert amit ígérsz annak, például még neki sem fogtál. Itt a grafikákra gondolok. Amikor feltettem az első részt arra gondoltam: mi olyan nagydolog? Hetente elkészítek egy- kettőt, és kész. De sokszor sok minden közbejött, és sok munkát nem tudtam befejezni, és fel sem kerültek. Remélem, legközelebb megfogadom a saját tanácsomat, és csak olyasmit ígérek, hogy ekkor és ekkor megtekinthető, ami már kész van, vagy legalább már nekifogtam és látom a végét. Bevallom, a számítógépes grafikák készítését és a programot is, csak most tanulmányozom. Azt, hogy milyen gyorsan tanulok, igen csak rosszul mértem fel.
A hatodik, és egyben az utolsó, amit most megosztok veletek az az, hogy annyira szomjaztam a véleményetekre, hogy elkészítettük ezt a kérdőívet, ami egy nagy kudarc lett. Ennek az oka ugyanaz, amit már említettem, és ezért számíthattam volna rá, hogy ez lesz belőle. Hiszen, az embereknek nincs ideje arra, hogy pluszszorgalmi munkát végezzenek. Tehát azok töltötték ki, akik hetente már alig várták az új részt, és akiknek a legjobban bejött a regényem. Vagyis akik a regény rajongói lettek. Köszönöm nekik, mert annyira aranyosak voltak, hogy ezt megtették, és végig támogatták a regényemet, és izgultak érte, mert tényleg tetszett nekik. Csak azt sajnálom, hogy amikor ezt a kérdőívet létrehoztuk nem tudtam, hogy ezeket a kérdéseket csak ők fogják megválaszolni. Itt köszönöm meg annak a pár (egy kezemen megszámolható számú) kivételnek, akik nem rajongók, de időt szántak rá, hogy kitöltsék. Ezért kérek mindenkit, hogy legyen elnéző, amiért nem közlöm le a grafikonokat, és minden mást a kérdőívvel kapcsolatban. És arra is külön kérek mindenkit, hogy a fentiek alapján ítélje meg az eredményeket, amiket az átláthatóság kedvéért lekerekítve közlök.:
Férfi/nő arány: A kitöltők 60%-a nő.
Korosztály szerint: A 50%-a 21 és 35 év közötti, 20%-a ez a kor alatti, és kb. ugyanennyien 35 és 50 közöttiek. A fennmaradó 10% az 50 feletti korosztály teszi ki.
Ország: A kitöltők 90% romániai, a többi Magyarországról volt.
És most jön az, amitől a rajongóim először lelepleződtek: A kitöltők 60 százaléka mondta, hogy várja a hétfőt, hogy olvassa a regényt. A másik három válasz között megoszlik a fennmaradó 40%.
A válaszadók felének a harci jelenetek jöttek be a legjobban, a másik felének a karakterek fejlődése. Egyetlen ember volt csupán, aki az egyéb választási lehetőséget jelölte. Ő a sokszínű karaktereket, a több szálon futó eseményeket írta be. Viszont itt kiemelem, hogy egyetlen olyan ember sem volt, akinek a romantikus szál tetszett volna a legjobban.
Mindenki kedvenc szereplője: Oliver volt, de voltak, akik még megemlítették: Szilvesztert, Krisztinát és Blankát második vagy harmadik helyen.
Végül is a kérdőívből kiderült, hogy mi tetszik a rajongóimnak, és pár dolgot én is megtudtam róluk. Végül is ez a lényeg, hiszen mindent összevetve nekik írom a regényt. Még egyszer köszönöm nekik.
A kérdőívben, a többi kérdésre adott választ, amire pontokat lehetett osztani nem közlöm, mert majd mindenkitől mindenre maximális pontot kaptam, vagy egyel kevesebbet. Arra a kérdésre pedig, hogy eddig mennyire tetszik a regény a legrosszabb pont a nyolcas volt a tízből. Köszönöm.
Ezek voltak a tapasztalataim és a kérdőív eredménye. Köszönöm, hogy velem voltatok ezen az utazáson. Jó könyveket, és izgalmas olvasmányokat kívánok. Én a magam részéről, igyekszek kitalálni néhány izgalmas történetet, amivel ismét elétek állhatok. Talán még az idén.
Addig is, like-oljatok, meg miegymás, és szeretettel várlak vissza az oldalamra.
Nyárádi Enikő