Magamról

        Szeretettel üdvözlök mindenkit a honlapomon!

        Ez az oldal alapvetően abból a célból született, hogy itt megosszam a képzőművészeti alkotásaimat. Hiszen valahogyan, valaminek a hatására, a honlap indulásakor arra a következtetésre jutottam, hogy specializálódni kell. Akkor, abban a helyzetben, úgy tűnt a képzőművészet az én utam, vagyis az egyetlen helyes út. Abban az évben volt, az első kiállításom, az első eladott festményem, az első művésztábor részvételem, képzőművészeti egyesületi tag lettem stb. Azóta rájöttem, hogy nem kell ez a regényírás és a képzőművészet közt döntenem, hiszen amúgy sem tudok megválni egyik önkifejezési formától sem. Ezért 2016 februárjában elhatároztam, hogy felteszem a regényemet részenként erre az oldalra.

        Magamról annyit, hogy Csíkszeredában születtem (1983-ban) és a környékén Csíkszentgyörgyön éltem, amíg hetedikes koromban Sepsiszentgyörgyre nem költöztünk. Itt a Plugor Sándor művészeti líceumban végeztem el a középiskolát. Majd Marosvásárhelyen, a Sapientia egyetemen, Kommunikáció és közkapcsolatok szakon diplomáztam. Később Szatmárnémetibe, majd Kolozsvárra költöztem.
        Mindegyik helyet ahol eddig éltem, az otthonomnak érzek más és más okból, hiszen mindegyik megajándékozott valamivel. Csíkszentgyörgy őszinte és igaz barátsággal ajándékozott meg, és a jó barátságok megbecsülését tanította. Igyekszek megfelelni ennek a tanításnak, de bevallom még sok minden bepótolni valóm van e téren. Sepsiszentgyörgy a művészet iránti érdeklődést adta és a nagybetűs élet utáni kíváncsiságot, valamint a felfedezés örömét. Marosvásárhely a felnőtté válás nehézségeivel és szépségeivel ismertetett meg, vagyis magával az önállósággal, ami során sok mindent újraértékeltem az életemben. Szatmárnémeti a „Szatmári képzőművészek egyesülete” által valóban betekintést nyújtott a művészek körébe és élvezhettem a hasonló érdeklődésű emberek társaságát. Képzőművészetben való jártasságot, az alkotás értelmébe vetett hitet, és a művészet iránti elköteleződést adta nekem. Kolozsvár új lehetőségeket és bátorságot adott, hogy nyissak az új dolgok fele, hogy vállaljam magamat, úgy ahogy vagyok. Itt végeztem el a művészeti egyetemet, szobrászaton, az UAD-n 2020-ban. Tehát mindegyiket otthonomnak érzem, és mindegyik hely egy új barátság színhelye volt, mint ahogy Brassó és Kálnok is, ahol ugyan nem éltem hosszabb ideig, de ahová mindig hazamentem a nagyszüleimhez.

        Végül pedig a művészeti hitvallásom: A világ megismerésében, a lehetőségek latolgatásában, az élet nagy rejtélyeire három úton kaphatunk választ. Az egyik lehetőség ha a tudományt hívjuk segítségül, a másik ha valamelyik vallást, a harmadik, pedig, a művészet. Tehát nem kis dologra vállalkozik az aki ilyesmibe belefog. A művészet sokszínű, mint a tudományágak, vagy a vallások. De egy dolog biztos. Mégpedig az, hogy nem csupán díszítő elem egy lakásban, vagy egy dúdolható dal a rádióban, nem egy felejthető műsor a tévében, és nem is egy szín vagy forma a ruhánkon. A művészet lehetőségek keresése, kérdések feltevése, és válaszok sokasága. Ami, pedig, nem ilyen, az nem művészet. Csak remélni merem, hogy munkáim nem csupán felejthető díszítőelemek, hanem az a tartalom ami kikívánkozik belőlem, eljut hozzád és azokhoz akik fogékonyak rá.

Köszönöm a látogatást,
Nyárádi Enikő